AZ ÉN JOGOM Ne hagyd magad átverni! Hírfigyelő, tanácsa

Kedves Enikő!
Köszönöm először is neked a kedves vígasztaló szavaidat. Másodjára meg a látogatásodat honlapomon. Igazad van ugyan abban, hogy ha mindennap arra gondolok mi lesz ha..., az mégjobban elkeserít. De nem tudom magam becsapni azzal, hogy minden oké! Mikor tudom, hogy ez nem igaz! Hidd el nekem, már hirdetést is feladtam pár hónappal ezelőtt, hogy milyen munkát vállalok el otthonra. De csak olyanok írtak állandóan, akik pénzt akartak előre kérni tőlem és csak később küldték volna el az állítólagos munkát. Elegem lett! És töröltem a hirdetésemet. Értek a szövegszerkesztéshez, tudok nyomtatni, fénymásolni. De nem érdekel senkit ilyen munka. Kezdek már ebbe belefáradni hidd el. Mégegyszer köszönöm neked a kedves vígasztaló soraidat.
Szép estét neked!

Üdvözlettel: Erzsike

Kedves Erzsike!
Köszönöm, hogy hozzászóltál a honlapomon. Együttérzek veled, teljes mértékben, mert volt nekem is egy ilyen élethelyzetem mint a Tie, 6 évig. Erről írtam a könyvet, ami remélem nemsokára megjelenik. Ért egy baleset, és utána évekig nem tudtam dolgozni. Most hirtelen nem is tudom mit írjak Neked, mert tudom, hogy nem vígasz, ha azt mondom, reménykedj abban hogy minden jóra fordul. Szerintem a betegésged nem büntetés, mindenkinek más a problémája, csak esetleg sokszor nem tudjuk mi zajlik a zárt ajtók mögött. Ne veszítsd el a reményt, bármilyen sötétnek is tűnik a jövő, és próbálj meg a mai napra koncentrálni, és ne azt nézni, hogy mi lesz ha....mert akkor még jobban elkeseredik az ember....Szerintem nézegesd a neten a távmunkákat, hátha bejön valami, tudom itt nagyon kell vigyázni, de azért szokott akadni egy-két jó munka.
Üdvözlettel: Enikő

Nekem is van honlapom, amiben röviden leírtam tapasztalataimat és még mást. Nemkönnyű élet a címe! www.nemkonnyuelet.eoldal.hu Szívesen veszem a látogatását neked és bárkinek. 38 éves vagyok, de nehéz az életem. Miért? Azt elolvashatja bárki a honlapomon. Amit a végső elkeseredésemben csináltam. Tudja meg mindenki, hogy leszázalékoltnak nem minden esetben könnyü lenni.

Teljes mértékben igazad van! Ha nincs sikerélmény, bizony az kihatással van a családra. Ezt én a saját bőrőmön megtapasztaltam! 2001-ben leszázalékoltak 100% II. fokra és 38.900 ft-ból éljek meg valahogy! Közel 17 évi házasság után elváltam, de nyomós okom volt rá! Van kettő gyermekem, de az ex férjem kapta meg őket, mivel nem tudtam volna miből eltartani. Depressziómon egy új kapcsolat segített, hogy túllegyek. Novemberben kötünk házasságot. De minden reggel és este azzal kelek, fekszek, hogy mi lesz ha bármi éri a páromat? Miből tartom fent a lakást és magamat? Mivel nem adnak esélyt arra, hogy bedolgozást vállaljak. Így sem nagyon tudok a gyermekeimnek meg adni mindent, mert a párom is minimál bért kap. Havonta egyszer tudom a gyerekeimet látogatni. Mivel tőlem nagyon messze laknak. Ezért több bennem a keserűség mint az öröm! Nő vagyok, véglegesre leszázalékolt és úgyérzem mintha büntetnének mindezért! Pedig nem én akartam eggyiket sem! Megszületni sem én akartam, de betegséget sem én akartam! Óvodás koromban kaptam meg a sokízületi betegséget. Ez a büntetésem! Teljesen ellehetetlenítik az életemet, kiszolgáltatva másoknak! Életem végéig rávagyok utalva másra! 38.900 ft-ból az utcán sem tudnék létezni! Próbálja meg ezt valaki egy hónapra beosztani!